Fairy Tale

Véget értek a városnapok. Azok a boldog, szép napok ég veled...Vissza a megszokott szar, szürke hétköznapokba. Amikor ma éjjel a tűzijátéknak vége szakadt, tudtuk, hogy ez már a nyár búcsúztatója, jön a rideg, hideg, hátborzongató ősz, a suli. UTÁLOM.

Egy szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel..:( Sajnos nem állnak össze a mondatok, én nem ide jöttem, nem ezt akartam...csak minden teljesen másképp alakult. Utálom magam. Utálom, hogy ilyen kicsi, takony cinka vagyok. Elegem van mindenből. Ti nem kedveltek, én sem titeket, ez így jó is lesz. De mikor én kedvelnélek, de te rám se hederítesz... De végül is megértelek. Én sem foglalkoznék a magamfajtákkal a te helyedben. Sok "csitri" ahogy egyesek mondanák... Alig várom már nagyobbak legyünk 2-3 évvel. Érdekes, hogy mégsem várom a 15. szülinapom, mert utálom ezt a számot. Üres és kopár szám. Legszívesebben ugranék egyből a 16-ra. A 16 a legszebb.

Soha nem gondoltam volna, hogy a legszebb napom lesz a legszarabb, s hogy ennyire megfogok bánni valamit, amit nagyon szerettem volna. Mindent teljesen rosszul csinálok. Az agyamban egyszerre száz dolog kering körbe körbe, minden értlemetlenül, összekuszálva.  Nem sajnáltatom magam, mert ezt nem mondom senkinek, hogy bárkit is esetleg terheljek a sok hülyeségemmel, hanem ezért szerkesztettem a blogot.